3. FEJEZET

Amikor felébredtem akkor egy meleg házikóban találtam magam. 
"Hé! Ezt is álmodtam! "
Egy meleg házikóban találtam magam. Faház volt. Nem volt sok hely benne, de egy személynek bőven elég. Csak egy ágy volt és két fotel meg egy kandalló.

A fal felé voltam fordulva. Megfordultam és egy fiatal fiút láttam ülni és a kandallóban a tüzet bámulta.

Úgy velem egy idős lehetett. A srácon egy fekete ing volt és a gallérja fel volt hajtva.

 Felültem, mire rám nézett.
- Jó reggelt álomszuszék! - mosolyodott el.
- Hogy kerültem ide? - néztem körül.
- Az erdőben találtalak… A földön feküdtél. Az hiszem beverted a fejed valamelyik ágba. Úgy gondoltam elhozlak, mert kint sok az éhes farkas.
Nem értettem semmit. Nem emlékeztem semmire. Sok mindenről elkezdtünk beszélni. A nevét is megtudtam: JongIn és 21 éves.
Egyszer csak valaki dübörgött az ajtón.
- Kinyitom – mondta. - Mindjárt jövök.
- Rendben… - motyogtam. Rám mosolygott és ment az ajtóhoz. Az ajtót én nem láthattam, mert egy fal eltakarta. Egy ideges férfi hangját hallottam JongIn-nal ordibálni. Nem értettem semmit a beszélgetésükből, mert JongIn kiment a házból és becsukta az  ajtót.

* JongIn és a férfi beszélgetése *

- Miért mentél el ilyen hamar a munkából? – kérdezte a fickó.
- Fáradt voltam.
- Én is fáradt vagyok és mégis jártam a várost házról házra! Halljam! Miért mentél el?
- A kutyámat meg kellett etetni.
- Nincs is kutyád!
- Most már van!
- Nem érdekel! Most az egyszer elnézlek. Már úgyis megöltük azt a családot ahol voltunk.
JongIn nagyon ideges lett és egy pofont akart lekeverni a főnökének… Viszont, az ember használta a reflexét, elkapta a csuklóját, és el tudta hárítani JongIn ütését.
- Ezt soha többet meg ne merd csinálni. Megértetted? - kiáltotta az utolsó szót dühösen.
- Igen… - mondta halkan JongIn.
- Nem hallom, te nyamvadék! - húzott be egyet JongIn-nak.
- Igen KunWoo! - kiáltotta, majd a szeméhez nyúlt fájó arckifejezéssel.
- Ja, igen! - fordult vissza, mielőtt elment volna. - Most már rád is vadászunk, úgy, mint a többi áldozatra, azért amiért ezt tetted és kezdesz titkolózni már napok óta! Úgyhogy jobb, ha vigyázol!
JongIn bosszúsan becsapta maga után az ajtót, majd visszaindult a szobába.

* Amikor JongIn visszajött *

JongIn úgy jött vissza, hogy oldalra tekintett, így nem láthattam a másik felét az arcának. Leült a fotelba ahol volt és újra a tűzet bámulta. Kíváncsian fürkésztem a tekintetét. Oda mentem hozzá és leguggoltam.
- Ki volt az?
- Egy munkatársam – mondta hadarva.
- Értem... Van valami gond? - kérdeztem, miután láttam, hogy valami nincs rendben.
JongIn inkább csak kerülte a tekintetemet. De én a szemébe akartam nézni. Így, nyúltam az arca felé, hogy magam felé fordítsam, de ő ellenkezett és a kezemet arrébb tolta, mire az inge gallérját a kezemmel véletlenül kihajtottam. És megláttam egy hosszú sebet a nyakán. Még friss volt. Hátrálni kezdtem. Hirtelen belém nyílalt a felismerés, az emlék, amikor megvágtam egy srác nyakát. Ugyan azon a helyen volt a heg, ahol megvágtam. Félni kezdtem. Féltem attól, hogy ez csak egy csapda, hogy addig-addig jó pofizik, amíg megszeretem, majd miután sikerült a terve, megöl.
- Te? - kérdeztem remegő hangon, egészen az ágyig hátrálva.

- Hyan, nyugodj meg, ez nem az, aminek látszik. Te ezt nem érted - állt fel és lassan elindult felém.
- Dehogyis nem! Tudom én, hogy miről van szó! - Hátrálás közben neki ütköztem a falnak.
- Hyan kérlek! Megmagyarázom… Csak bízz bennem!
- Hogy bízzak benned? Bízzak egy gyilkosban? Hülyének nézel?!
JongIn és köztem már csak 10 centi volt.
A mellettem levő kis szekrényen volt egy régi gertyatartó. Azt felvettem és a fejéhez vágtam.
JongIn fájlalva, a halántékát fogta, és nekidőlt a falnak. Kikerültem és futottam az ajtóhoz.
- Ne Hyan! Ne menj ki!
Késő. Kimentem. Bár ne mentem volna ki. JongIn utánam futott. Megállt az ajtónál és engem nézett, amint a ház vége melletti vastag fa mögül egy ember fordult ki és a ház mögé vonszolt befogva számat. JongIn indult volna értem, de leütötték hátulról. Az ember, aki a befogta a számat, KunWoo volt, és azt a kést tartotta a nyakamhoz, amivel megvágtam JongIn nyakát és, amivel megölték azt a farkast, ami üldözött.
- Ne merj még egyszer elmenekülni! - sziszegte a fülembe KunWoo.
Én csak nyögtem tehetetlenül és rángattam magam hátha elenged. De minél többször mozogtam annál szorosabban tartotta a nyakamhoz a kést. Már vérzett a nyakam, úgyhogy nem húztam tovább a húrt. Ettől még nincs vége. KunWoo nagyon fejen vágott.
Minden elsötétedett.