4. FEJEZET

Amikor felébredtem egy régi széken ültem. A kezeim hátra voltak fogva és a derekamnál is megkötöztek.
Valami olyasmi épületben voltam, aminek szürke falai elhanyagoltságról árulkodott. A fal mellett végig vasrudak feküdtek, és elvágott kábelek. Fogalmam sem volt, mire használhatták őket, de elég rozsdásak voltak és koszosak. Feljebb néztem, és a plafon olyan hét méterre volt a fejemtől. Akkor vettem észre, hogy nem is egyenes az a plafon, hanem baloldalról emelkedik. Baloldalon végig ablak volt derékmagasságtól, ami kb. másfél méter magas lehetett. Elég koszos egy ablak volt. Alig lehetett kilátni a rászáradt sártól. Ettől még inkább berezeltem, mivel tudtam, hogy megint túszul voltam ejtve, és hogy ne lássanak be, bemocskolták az ablakot. Topogni kezdtem a lábammal idegességemben, mire meghallottam a halk vízhangot, amiről arra következtettem, hogy nagy, üres teremben voltam.
Mögöttem valaki megmozdult és a fejét az enyémbe verte véletlenül.
- Áúú! – szisszentem fel fájdalmamban. A mögöttem levő ember is felnyögött.
- Hyan? – kérdezte a mögöttem ülő felvillanyozódva.
- JongIn? – hitetlenkedtem a felismert hangra.
- Hyan… Én nagyon sajnálom! Megmagya...
- Nincs mit megmagyarázz! Tudom, mi folyik itt! Megölted az egész családomat!
- Nem! Én nem! Hanem a…
JongIn nem tudta befejezni a mondatát, mert tapsot hallottunk... Egy lassú tapsot.
- Nagyon szép… nagyon szép! Bár, nem hiszem, hogy igazat mond. Ne higgy neki kislány! Hisz' hazudik! Mi mást csinálna egy gyilkos, nem igaz?
JongIn elkezdett nyugtalankodni és mozgatni kezdte a kötelet, ami engem is fogott így horzsolta a hasamat. Pedig pulcsi volt rajtam.
- Maradj nyugton! Ez fáj! – suttogtam mérgesen.
- És mit fogsz velünk csinálni? – kérdezte gúnyosan JongIn KunWoo-t.
- Hogy mit fogok csinálni? Hát, meg foglak ölni titeket! – válaszolta egyszerű mosollyal az arcán, kicsit széttárt karokkal, mintha ez egyértelmű lett volna ez a válasz. Ami szerintem is az volt.
Most már én is kezdtem nyugtalankodni.
- Kimegyek, gondolkozok, hogy mit csináljak, még veletek mielőtt megöllek titeket gerlepárocskáim.
Már indult is, de félúton visszafordult és megállt, majd a mutatóujját feltette.
- Az ajtóba azért teszek két őrt… Nem bízom bennetek. MinJun! DongHo! Gyertek ide!
Erre a szóra, két magasabb fiú jött elő az egyetlen ajtó mögül. Bár az egyikük kicsit dagadtabb volt és alacsonyabb a másiknál. Mind a kettejüknél egy-egy éles kés volt, és az oldalukon még talán egy stukkert is láttam az oldalukon lógva.
- Menjetek az ajtóba és vigyázzatok rájuk!
- Igenis! – mondták egyszerre.
Az ajtó távol volt tőlünk. KunWoo kiment. MinJun és DongHo az ajtóhoz sétált. JongIn mögöttem nagyon elkezdett mozogni, és a hátsó farzsebéből egy bicskát húzott ki. Elkezdte szerencsétlenül és diszkréten vágni a kötelet. Elvágta és ezt súgta a fülembe:
- Hagyd így a kezed nehogy észrevegyék, hogy elvágtam!
Ilyen esetben már hallgatok az emberre, főleg ha be vagyok pánikolva. A két őr gyanított valamit és lassan lépkedve közelebb jöttek egy kicsit, hogy ellenőrizzék, nem csináltunk-e semmit. JongIn hirtelen felállt és az őrök közeledtek. JongIn szaladni kezdett feléjük. MinJun és DongHo  harcra készen álltak és JongIn egy gyors mozdulattal arcon ütötte DongHo-t, mire ő az arca elé kapva a kezét lehajolt. MinJun ordibálva nekifutott JongIn-nak, és JongIn lehajolt, megfogta a lábát, átpördítette a levegőben, és leesett a földre. Én is felálltam és oda futottam JongIn-hoz.
- Gyere utánam! Történjék, bármi maradj mellettem! – mondta körülnézve.
- Rendben - próbáltam higgadt maradni. JongIn bólintott és rohant az ajtóhoz, én pedig utána futottam. Kiértünk a hóra, de nem voltunk egyedül. Ott volt KunWoo harmadik dolgozója,YunHo. Csak ott állt velünk szembe karba tett kézzel. Úgy látszik, KunWoo nagyon ismeri JongIn-t, hogy ennyire tudja mit fog csinálni.
Én JongIn karját szorongattam és egy féllépésnyit mellé álltam.
YunHo dzsekije belső zsebéből egy stukkert vett elő. JongIn-ra célzott…
A pisztoly elsült…